Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Játszótér + VIDEÓ!

2009.05.04

Sziasztok,

Újra itt van, újra itt van, újra itt van: Bencuska! Vagyis én. Meg Anya, hogy legépelje a gondolataimat. Alig győzi. De hogy az ígért témánál maradjak, írunk a játszótérről. Sajna csak így egyes számban, mert kisvárosunkban csak egyetlen normális játszótér van, és van még egy-két túlélő park, ami közvetlenül a főutak mentén, azoktól 2-3 m-re fekszik, vasbetonelemekkel felszerelkezve. Ezeket nem sorolnám a játszóterek közé. Szóval van egy, épp a város túlvégén, tehát vagy sétálunk 1.5 órát oda, aztán ugyanennyit vissza, vagy autózunk. Szóval autózunk. Ami nem jelenti, hogy elkényelmesednék, vagy ezt megengedném Anyának, Apának, hiszen a játszótéren nincs ám lazítás.

Kép

(A játszótéren még nem tudtunk fotózni...)

 Behurcolom a cuccosomat (egy hatalmas vödröm van, lapáttal, gereblyével, szitával és egy dinós formával) a homokozóba, majd némi terepszemle után jöhet a csúszda, a mászókák, és általában a rohangálás. A terepszemle főleg a kollégák felméréséből áll. Hát nem semmi gyerekek vannak, az biztos! Vannak szimpatikusok, és vannak, akiket nem tudtam megkedvelni, pedig nagyon igyekeztem, általában igaz, hogy még senkit nem koptattam le magamról, nagyon szeretek mindenkivel játszani, nyitott vagyok és barátságos. Na de lássuk, kikkel is hozott össze a jó- vagy balsors:

-         Melinda. Már ovis, vagy majdnem az. Iszonyat irigy. Rólam tudni kell, hogy senkitől nem veszem el a játékát anélkül, hogy ne adnék helyette egy közel olyan jelentőségű másikat. A cserekereskedelem híve vagyok, amire sokan csodájára járnak, de én tényleg úgy gondolom, valamit valamiért. Na Melinda nem. Még a homokot is sajnálja másoktól a homokozóban. Az anyja meg aszisztál hozzá, amivel épp nem játszik a gyermeke, azonnal felkapja, nehogy egy arra kószáló baba ránézzen. Azt hiszem, Melindával nem kötünk szoros barátságot. Egyszer még sírtam is, amikor többszöri próbálkozásom után (amikor már mindenemet odavittem neki), sem engedte meg, hogy én is hozzányúljak a kicsi zöld vödréhez. Nem a vödör fájt, hanem az érthetetlen elutasítás.

-         Flóra. 2 éves. Sznob szülők sznob gyermeke. Azzal játszik, amit egy felnőtt a kezébe ad, addig, míg a felnőtt jónak látja. Nagyon jól nevelt, nagyon okos, nagyon unalmas.

-         Barni. 2 éves. Eleven ördögfióka, aki lapátolni tanít – igaz olyan vehemensen, hogy anyukája mindig leszidja, mert eközben „kicsit” betemet engem is. De én nem bánom, mert rohangál, labdázik, homokozik, nevet. Igaz nagyobb nálam, így természetes számára, hogy ami az enyém, az az övé is, de ennyit nekem is megér a haverság.

-         Csanád. 2.5 éves. Úgy ismerkedtünk meg, hogy éppen beléptem a téren, amikor letámadott és kirabolt. Anya biztatott, oldjam meg a problémáimat, pl. próbáljak Csanáddal játszani, és lám csoda történt: tök jól elvoltunk, és kiderült Csanádnak nem hoztak homokozócuccot, azt hitte, én vagyok a felmentő sereg. Azóta is, ha látom, örömmel rohanok utána.

-         Fanni. 1 éves. Azt hiszem harmadunokatesóm. Csak egyszer voltunk együtt a téren, akkor igyekeztem neki is szerezni játékokat és barátokat, kifejezetten lovagias voltam. De ilyen kicsikkel mit lehetne még csinálni…?

-         Óvódás kislányok. Na ez vicces. Azt hiszik, játékbaba vagyok, simogatnak, mindent odaadnak, mintha egy rakás szerencsétlenség lennék, vigyáznak rám, kényeztetnek. Persze nem mondom, hogy nem élvezem…

-         Óvódás fiúk. Fúúúú…. Csak ámulok és bámulok, mi mindent tudnak már. Próbálok én is felmászni mindenre utánuk, de még csak épp elérem a mászókák alsó fokát (a fagyizóban alacsonyabb a csúszda létrája, ott felmásztam már az első fokra). A fiúk azt mondják, én nagyon okos baba vagyok, vélhetőleg azért dícsérnek, mert végre valaki felismerte bennük a félistent – hát igen, én nem rejtem véka alá a véleményemet.

-         Lakli kamaszok. Tönkrevágják az egyetlen játszóteret. Egyszer egy öregasszony veszekedett velük, aztán Anya is, a néni azt rótta fel, hogy max 12 éves korig használhatóak a játékok, mit keresnek itt, Anya megértőbb volt, mondta nekik, ő megérti, ha itt vannak, mert lehet, testileg már kamaszok, de szellemileg még óvódások biztosan. De úgy láttam ez  a megértés nem esett jól nekik.

Azt mondják, ilyen kicsi gyereknek még nem kell gyerektársaság – hát nekem igen. Azt mondják, ebben a korban mindenki önző. Hát én nem. Úgy tűnik igazuk lesz azoknak, akik azt mondták néhány hetes koromban, hogy fordítva vagyok bekötve. Lehet – de olyan nagy baj ez?

Sziasztok, Benedek

 

Udvari dömperezés:

 

https://bencsics.eoldal.hu/archiv/uploaded/23

 

https://bencsics.eoldal.hu/archiv/uploaded/24

 

https://bencsics.eoldal.hu/archiv/uploaded/25

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.