Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megint múzeumoztam

2009.05.29
   

 

Sziasztok,

hétfőn a Ringatón meghírdették, ma Kapuváron spéci foglalkozás lesz. A Ringató ugyebár arról szól, hogy jókat ökörködünk, amíg anyáink a kodályi nevelési módszer lényegét próbálják átszellemülten értelmezni. (Anya szerint ezt ki kéne húznom, mert nem igaz... Szerinte nagyon sokat fejlődtem a foglalkozások alatt, egy csómó mondókát, dalt ismerek fel, és ismerem hozzájuk a koreográfiát is, ezért fejlődött a memóriám, ilyen-olyan készségem is, sőt sokat szocializálódtam, mert jó társaságban vagyok. Ez így van, elismerem, attól még az én leírásom is igaz :) ) Na szóval Csornán furulya meg fuvula van varázseszköznek (ha megszólaltatja Viki, szó, sírás, ordítás stb. bennszakad, és marad a néma áhitat), ám most Kapuváron gitár is igérkezett. Egyszer voltam gitáros ringatón, a hangszer tetszett, más semmi, ám ezt a foglalkozást szintén Viki tartotta volna, így persze én is mentem... A volna azt jelenti, hogy elmaradt, én meg ott álltam Kapuváron. Annyira nem vészes a dolog, bejelentkeztem már előtte Mamához, Vitnyédre (5 perc), de még nem akartam indulni, hiába próbálta Anya meg a szélvihar együttesen rábírni, induljak balra, az autónk felé, én jobbra induéltam, mert láttam, nyitva a múzeum

 

Kép



(Épp a móvári múzeumba térek be)

Itt még nem jártam, gondoltam, bemehetnénk. Meglepődve vette mindenki tudomásul vágyaim aktuális netovábbját, főleg Anya, pedig igazán megérthetné, van, aki szeret múzeumba járni. Mama vett jegyet, én díszvendég voltam, Anya lóghatott hivatalból, és nekiálltunk nézelődni. Én a tapintható tárlatokat szeretem, ez viszont klasszikus, de Anya megengedte, hogy simogassam a műtárgyakat, a teremőr meg eldobta a fejét, amikor látta, milyen aranyosan bánok a tegulákkal. Naná, nem most láttam iylet először. Aztán volt egy enteriőr, ahol az elválasztó kordon kb. 20 cm-rel volt a fejem felett, nem vettem észre. Anya rámszólt: "Vigyázz Kicsim, nem megyünk be az enteriőrbe", mire én szépen visszatolattam. Igazán nem értem, mi ezen csodálkoznivaló, a teremőrt mindenesetre majdnem fel kellett mosni. De most komolyan, miért ne érthetném, hogy nem emgyünk enteriőrbe. Mintha először hallanám... Szinte belenőttem Csornán, ahol a kiállítás legkedvesebb része a polgári enteriőr számomra.
Kapuváron a népviseletek tetszettek nagyon, színesebb, mint, amit Móváron láttam. Hiába más a Szigetköz, más a Rábaköz... én ne tudnám?
Szóval Ringató és művi nélkül is élményteli napom lett. Anya kicsit aggódik a jövőm miatt, legalábbis anyagi téren, de megnyugtattam, nem olyan nagy baj, ha intelligens, értelmes múzeumszerető ember leszek. Hiszen ezek az élmények maradandóbbak, mint a pénz, és ha kenyeret nem is adnak értük, de élhetőbbé teszik a világunkat. 

 

Kép



(Anya munkahelyén, Sőtér bácsival)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.